2024.
2024. ápr. 3. 11:51,
16 hozzászólás
Újraindul az olvasás!!!Kedves Gyerekek!
Kapcsolódjatok be az olvasás élményébe!
1. Kattints az osztályodra a fenti címsorban!
2. Válassz Olvasmányt!
3. Azután írd meg nekem, hogy melyik művet választottad, s én elküldöm neked az általad választott regényt.
Címem: evi,nyari@gmail.com
4. Rajtad múlik. Válassz! HAJRÁ!!!
Lépj az olvasók táborába!
16 hozzászólás - 2024.
Mile Izabella Emma - 2024. júl. 29. 14:03
a választott könyvem: Alexandra Bracken:Az idő vándorai című könyv bevallom őszintén, nagyon meglepődtem, amikor olvasni kezdtem ezt a könyvet, és ez megint teljes mértékben a saját saram. Azt hiszem, a Sötét elmék első részén már túl voltam, amikor először találkoztam az újabb regény borítójával, és szerelem volt első pillantásra. (Ezért nagyon örülök, hogy a magyar kiadó is megtartotta!) Imádtam: figyelemfelkeltő volt, csodálatos színvilággal és tipográfiával, egyszerűen megszólított. De sejtettem, hogy érkezik majd magyarul is, így vártam türelmesen. Közben a könyv újra meg újra szembejött velem, mindenféle szép borítós posztokban, én meg csak vártam. És mindeközben - bármilyen megdöbbentő - egyszer sem jutott eszembe, hogy elolvassam a fülszöveget vagy jobban utánanézzek a könyvnek. Alexandra Bracken volt és gyönyörű borító, YA, nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy olvasni akarjam.
Épp ezért léteztem meglehetősen hosszú ideig abban a hitben, hogy ez bizony disztópia. A Sötét elmék olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy valahogy fel sem merült bennem a gondolat, hogy Alexandra Bracken talán mást írhatott, ráadásul ez a palackba zárt város simán belefért volna egy érdekes disztópia koncepciójába, és a Passenger cím is jelenthetett volna bármit. Persze puffantam, ez elég hamar egyértelmű lett, úgyhogy most mondom mindenkinek: ez nem disztópia, bármilyen erős volt is ebben a Sötét elmék. És ezzel nincs is semmi gond, sőt...
Most már elég sok disztópia van a hátam mögött, és bár még mindig nagyon szeretem őket, azért erősen hangulatfüggők és elég különlegesnek kell lennie az ötletnek ahhoz, hogy igazán újat mutasson.
Persze ugyanez igaz Az idő vándorai témára is, ami - a magyar cím után nem meglepő módon - egy időutazós történet. Időutazásban is láttunk már mindent, legyünk őszinték. Van a sci-fis megközelítés, van a történelmi megközelítés, van fantasys megközelítés, vannak ifjúságiak és felnőttek, és egyébként is: filmben is láttunk már mindent. Lehet viccesen, tragikusan, nyálasan, tanítóan. Ám az, hogy sokféle időutazásról olvashattunk már, nem jelenti azt, hogy a koncepció nem lehet még mindig érdekes. Talán nem a "hogyan?" tekintetében, de pont azért, mert annyi kor és helyszín közül lehet válogatni, gyakorlatilag végtelen a lehetőségek száma. És a magam részéről akárhányszor olvashatok a környezetükre rácsodálkozó szereplőkről, ha jól megírva egy ilyen könyv (vagy film, esetleg sorozat), akkor én bizony vevő vagyok rá.
Szerencsére Az idő vándoraira is vevő voltam. Utóbb, amikor a Goodreads-re felnéztem, hogy linkeljem a bejegyzésbe, észrevettem, hogy valaki - már nem tudom, olvasó vagy maga a kiadó - az Outlanderhez hasonlította a sztorit. És tudjátok mit? Ugyan azt kell mondanom, az Outlandert nálam nem sikerült megközelítenie, hangulatában nekem is eszembe jutott kicsit. Történelmi alapon közelítjük meg itt is az időutazást, van románcunk is, szintén időbeli nehézségekkel. Ám míg az Outlandernél kicsit kevésbé romantikus és kicsit kevésbé történelmi, cserébe több az időutazás és van benne egy kis Elveszett ereklyék fosztogatói is. Ó, és említettem már, hogy első utunk vissza az időben egy kalózhajóra vezet? Na ugye! (Igen, igen, megvettek kilóra, nem félek beismerni.)
Az, ahogyan a történelem témáját megközelítette, kifejezetten izgalmas volt. Nem pusztán kellékként kezelte, hanem valóban ügyesen is használta az írónő, és lehetett érezni, hogy valóban utánanézett a kornak. Kifejezetten tetszett az apró megjegyzések, amik a korabeli szokásokra vonatkoztak, vagy éppen olyan apró-cseprő történelmi tényekre, amikhez mindenképp kutatómunka kellett. Nem esik túlzásokba vele, nem éreztem erőltetettnek és nagyon az arcomba toltnak, pont annyi volt, amennyi szerintem kellett.
Ezt egészítette ki jó néhány egészen lenyűgöző leírással. Bevallom őszintén, én a magam részéről nem vagyok oda a hosszú leíró részekért, de valahogy ennél a történetnél így volt kerek. Ugyanis megvolt a helye a sztoriban. Annyi különböző helyszínen és korban járunk, hogy a hangulatok változásához szükségeltetik a leírás. És jól használja, minden egyes kor és helyszín jól elkülönült egymástól, különösen a nem európia-amerikai részek leírásai voltak kifejezetten hangulatosak. Színek, szagok, érzések... Minden kerek volt.
Persze ez önmagában nem lett volna elég, kellettek a szereplők és az izgalmas cselekmény is. Ami a szereplőket illeti, szerencsére nincs okunk a panaszra. Ettát és Nicket is nagyon megkedveltem, mindketten erős karakterek, és szerencsére nem azon a "jól elagyabugyálok mindenkit" módon. Okosak, tettrekészek, mennek előre, hogy elérjék a céljukat. De közben hibáznak is, és ettől hihetőek. Nicknél pedig muszáj kiemelnem, mennyire tetszett, hogy színesbőrű. Nem vagyok az a típus, aki szeret belemászni a whitewashing témába, mert úgy érzem, mostanság kicsit túlkompenzálunk, aminek ellentétes hatása van, de... Itt Nick színesbőrűsége tökéletes! Helye van, oka van, következménye van. Nem azért az, mert politikailag korrektek vagyunk, hanem azért az, mert ez hozzátesz a történethez és mert... nos, mert csak az. Nem mismásolja el a sztori, hogy ezzel milyen nehéz dolga van, és pont tökéletes mennyiségben tolja az ember arcába a témát.
Külön kiemelném még Etta édesanyjának karakterét, ami engem is meglep. Nagyon sokszor az anyukák valahogy... laposak. Nos, nem mondanám, hogy Rose édesanyját nagyon megkedveltem volna, viszont nagyon izgalmas karakter, csupa kérdőjellel.
Van egy romantikus szálunk is, nyilvánvalóan. Az az érdekes, hogy bár Ettát és Nicket is nagyon kedveltem külön-külön is, együtt is, ha hiányérzetről kellene írnom, az valószínűleg a romantikus szálban maradt bennem. Értem, szeretik egymást, és tök aranyosak ezzel a folyamatos "vajon ő is ezt érzi?" bizonytalansággal, miközben tökéletesen együttműködnek minden szituációban és tök nyilvánvaló, mennyire jók együtt. Külön pirospontot érdemel az is, hogy nincsenek felesleges játszmák és nincs szerelmi háromszög. Ezzel együtt valahogy túl hamar elindul köztük ez a nagyon mély kötődés, örültem volna, ha esetleg az elején van köztük még több normális párbeszéd, mint amilyen például a hajón volt. Valahogy úgy... hihetőbb lett volna ez a fene nagy vonzalom. Persze, beszélgettek, kalandokat éltek át együtt, nehéz döntéseket hoztak meg, megmentették egymást, jó sok minden akad, ami miatt ennyire egy hullámhosszon lehetnek, de mégis... Cserébe viszont helyenként már túl soknak éreztem az örök szerelem témát, főleg a könyv vége felé. Nem annyira, hogy nagyon idegesítsen, de azért néha már mosolyogtam azon, hogy mennyire nagyon-nagyon romantikus a párosunk.
Ami pedig a cselekményt illeti, hát hűha! Nehéz miről írni anélkül, hogy poénokat lőnék le. Mindenesetre a lényeg: Ettáéknak meg kell találniuk egy tárgyat, ami jól elrejtettek és természetesen nagy hatalma van. Többen pályáznak rá, így nyilván folyamatosan veszélyben vannak, ráadásul határidős a küldetés, így ketyeg az óra. A tárgyhoz egy rejtélyes "kincsestérkép" tartozik, egy szöveg, amit meg kell fejteniük, és nyomról nyomra haladva megtalálhatják, amit keresnek. És igen, mindezt különböző korokon keresztül, mindenféle szereplővel, miközben nem tudják, kiben bízhatnak és kiben nem, és sose tudják, a következő útjuk vajon melyik korba vezet.
És ez benne a szép, hogy nem csupán ez a rejtély van a történetben, hanem sok nagy kérdés is. Például hogy ki Etta apja és lesz-e valami jelentősége? (Csehov puskája, persze hogy lesz!) Meg hogy mi lehet az Öreg (igen, így hívják a... nem mondom el) vajon mit akar tulajdonképpen? És ha sikerül is a küldetés, mi lesz azután? Mellette pedig a szokásos időutazós kérdések is előkerülnek: lehet-e változtatni azon, ami már megtörtént és ha igen, milyen következményekkel?
Összességében nagyon tetszett a történet, kíváncsian várom a folytatást! És már az is külön dicséretet érdemel, hogy az írónő nem akarta trilógiába erőszakolni a történetet, és beérte egy duológiával. Nincs bajom a trilógiákkal, sőt, de azt hiszem, mind tapasztaltuk már, hogy milyen, amikor direkt azért van túlírva a történet, hogy meglegyen a három kötet. Felüdülés, hogy itt valószínűleg nem kell erre számítani, mert amennyi nyitott kérdés maradt, azzal azt hiszem, bőven megtölthető a második könyv is izgalmasra.
Épp ezért léteztem meglehetősen hosszú ideig abban a hitben, hogy ez bizony disztópia. A Sötét elmék olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy valahogy fel sem merült bennem a gondolat, hogy Alexandra Bracken talán mást írhatott, ráadásul ez a palackba zárt város simán belefért volna egy érdekes disztópia koncepciójába, és a Passenger cím is jelenthetett volna bármit. Persze puffantam, ez elég hamar egyértelmű lett, úgyhogy most mondom mindenkinek: ez nem disztópia, bármilyen erős volt is ebben a Sötét elmék. És ezzel nincs is semmi gond, sőt...
Most már elég sok disztópia van a hátam mögött, és bár még mindig nagyon szeretem őket, azért erősen hangulatfüggők és elég különlegesnek kell lennie az ötletnek ahhoz, hogy igazán újat mutasson.
Persze ugyanez igaz Az idő vándorai témára is, ami - a magyar cím után nem meglepő módon - egy időutazós történet. Időutazásban is láttunk már mindent, legyünk őszinték. Van a sci-fis megközelítés, van a történelmi megközelítés, van fantasys megközelítés, vannak ifjúságiak és felnőttek, és egyébként is: filmben is láttunk már mindent. Lehet viccesen, tragikusan, nyálasan, tanítóan. Ám az, hogy sokféle időutazásról olvashattunk már, nem jelenti azt, hogy a koncepció nem lehet még mindig érdekes. Talán nem a "hogyan?" tekintetében, de pont azért, mert annyi kor és helyszín közül lehet válogatni, gyakorlatilag végtelen a lehetőségek száma. És a magam részéről akárhányszor olvashatok a környezetükre rácsodálkozó szereplőkről, ha jól megírva egy ilyen könyv (vagy film, esetleg sorozat), akkor én bizony vevő vagyok rá.
Szerencsére Az idő vándoraira is vevő voltam. Utóbb, amikor a Goodreads-re felnéztem, hogy linkeljem a bejegyzésbe, észrevettem, hogy valaki - már nem tudom, olvasó vagy maga a kiadó - az Outlanderhez hasonlította a sztorit. És tudjátok mit? Ugyan azt kell mondanom, az Outlandert nálam nem sikerült megközelítenie, hangulatában nekem is eszembe jutott kicsit. Történelmi alapon közelítjük meg itt is az időutazást, van románcunk is, szintén időbeli nehézségekkel. Ám míg az Outlandernél kicsit kevésbé romantikus és kicsit kevésbé történelmi, cserébe több az időutazás és van benne egy kis Elveszett ereklyék fosztogatói is. Ó, és említettem már, hogy első utunk vissza az időben egy kalózhajóra vezet? Na ugye! (Igen, igen, megvettek kilóra, nem félek beismerni.)
Az, ahogyan a történelem témáját megközelítette, kifejezetten izgalmas volt. Nem pusztán kellékként kezelte, hanem valóban ügyesen is használta az írónő, és lehetett érezni, hogy valóban utánanézett a kornak. Kifejezetten tetszett az apró megjegyzések, amik a korabeli szokásokra vonatkoztak, vagy éppen olyan apró-cseprő történelmi tényekre, amikhez mindenképp kutatómunka kellett. Nem esik túlzásokba vele, nem éreztem erőltetettnek és nagyon az arcomba toltnak, pont annyi volt, amennyi szerintem kellett.
Ezt egészítette ki jó néhány egészen lenyűgöző leírással. Bevallom őszintén, én a magam részéről nem vagyok oda a hosszú leíró részekért, de valahogy ennél a történetnél így volt kerek. Ugyanis megvolt a helye a sztoriban. Annyi különböző helyszínen és korban járunk, hogy a hangulatok változásához szükségeltetik a leírás. És jól használja, minden egyes kor és helyszín jól elkülönült egymástól, különösen a nem európia-amerikai részek leírásai voltak kifejezetten hangulatosak. Színek, szagok, érzések... Minden kerek volt.
Persze ez önmagában nem lett volna elég, kellettek a szereplők és az izgalmas cselekmény is. Ami a szereplőket illeti, szerencsére nincs okunk a panaszra. Ettát és Nicket is nagyon megkedveltem, mindketten erős karakterek, és szerencsére nem azon a "jól elagyabugyálok mindenkit" módon. Okosak, tettrekészek, mennek előre, hogy elérjék a céljukat. De közben hibáznak is, és ettől hihetőek. Nicknél pedig muszáj kiemelnem, mennyire tetszett, hogy színesbőrű. Nem vagyok az a típus, aki szeret belemászni a whitewashing témába, mert úgy érzem, mostanság kicsit túlkompenzálunk, aminek ellentétes hatása van, de... Itt Nick színesbőrűsége tökéletes! Helye van, oka van, következménye van. Nem azért az, mert politikailag korrektek vagyunk, hanem azért az, mert ez hozzátesz a történethez és mert... nos, mert csak az. Nem mismásolja el a sztori, hogy ezzel milyen nehéz dolga van, és pont tökéletes mennyiségben tolja az ember arcába a témát.
Külön kiemelném még Etta édesanyjának karakterét, ami engem is meglep. Nagyon sokszor az anyukák valahogy... laposak. Nos, nem mondanám, hogy Rose édesanyját nagyon megkedveltem volna, viszont nagyon izgalmas karakter, csupa kérdőjellel.
Van egy romantikus szálunk is, nyilvánvalóan. Az az érdekes, hogy bár Ettát és Nicket is nagyon kedveltem külön-külön is, együtt is, ha hiányérzetről kellene írnom, az valószínűleg a romantikus szálban maradt bennem. Értem, szeretik egymást, és tök aranyosak ezzel a folyamatos "vajon ő is ezt érzi?" bizonytalansággal, miközben tökéletesen együttműködnek minden szituációban és tök nyilvánvaló, mennyire jók együtt. Külön pirospontot érdemel az is, hogy nincsenek felesleges játszmák és nincs szerelmi háromszög. Ezzel együtt valahogy túl hamar elindul köztük ez a nagyon mély kötődés, örültem volna, ha esetleg az elején van köztük még több normális párbeszéd, mint amilyen például a hajón volt. Valahogy úgy... hihetőbb lett volna ez a fene nagy vonzalom. Persze, beszélgettek, kalandokat éltek át együtt, nehéz döntéseket hoztak meg, megmentették egymást, jó sok minden akad, ami miatt ennyire egy hullámhosszon lehetnek, de mégis... Cserébe viszont helyenként már túl soknak éreztem az örök szerelem témát, főleg a könyv vége felé. Nem annyira, hogy nagyon idegesítsen, de azért néha már mosolyogtam azon, hogy mennyire nagyon-nagyon romantikus a párosunk.
Ami pedig a cselekményt illeti, hát hűha! Nehéz miről írni anélkül, hogy poénokat lőnék le. Mindenesetre a lényeg: Ettáéknak meg kell találniuk egy tárgyat, ami jól elrejtettek és természetesen nagy hatalma van. Többen pályáznak rá, így nyilván folyamatosan veszélyben vannak, ráadásul határidős a küldetés, így ketyeg az óra. A tárgyhoz egy rejtélyes "kincsestérkép" tartozik, egy szöveg, amit meg kell fejteniük, és nyomról nyomra haladva megtalálhatják, amit keresnek. És igen, mindezt különböző korokon keresztül, mindenféle szereplővel, miközben nem tudják, kiben bízhatnak és kiben nem, és sose tudják, a következő útjuk vajon melyik korba vezet.
És ez benne a szép, hogy nem csupán ez a rejtély van a történetben, hanem sok nagy kérdés is. Például hogy ki Etta apja és lesz-e valami jelentősége? (Csehov puskája, persze hogy lesz!) Meg hogy mi lehet az Öreg (igen, így hívják a... nem mondom el) vajon mit akar tulajdonképpen? És ha sikerül is a küldetés, mi lesz azután? Mellette pedig a szokásos időutazós kérdések is előkerülnek: lehet-e változtatni azon, ami már megtörtént és ha igen, milyen következményekkel?
Összességében nagyon tetszett a történet, kíváncsian várom a folytatást! És már az is külön dicséretet érdemel, hogy az írónő nem akarta trilógiába erőszakolni a történetet, és beérte egy duológiával. Nincs bajom a trilógiákkal, sőt, de azt hiszem, mind tapasztaltuk már, hogy milyen, amikor direkt azért van túlírva a történet, hogy meglegyen a három kötet. Felüdülés, hogy itt valószínűleg nem kell erre számítani, mert amennyi nyitott kérdés maradt, azzal azt hiszem, bőven megtölthető a második könyv is izgalmasra.
Balogh Kornél - 2024. aug. 16. 10:14
Én a nyári olvasmányomnak a kétévi vakációt választottam Jules Vernetől.
Azért erre a könyvre esett a választásom mert már Klári néni is ajánlotta illetve a könyv ajánlásoknál a rövid ismertetője megfogott engem.
Nekem a könyvben a kedvenc részem a 28. fejezet volt mivel abban a fejezetben Evans vezetésével szembeszálnak a banditákkal ezzel egy kis akciót belevíve a történetbe.A fejezetben az tetszett legjobban amikor Briantet megtámadták,de Doniphan közbelépett(ezzel életveszélyes sérülést szerzet) annak ellenére hogy kettejük között mindig viszáj volt.Ez egy tiszteletre méltó cselekedet volt Doniphan részéről.De a fejezetben az is tetszett amikor a banditák a barlangban Mokóékra támadtak,de fordult a kocka és a banditákat elárulta egy fogoly aki bandita volt,így a banditákkal könnyedén végeztek és így már fenyegetés nem érhette őket.
A kedvenc szereplőm Briant volt mert a bátorságával,a magabiztosságával,a tisztelettudásával és kiváló csapatvezetésével egy kedvelhető szereplővé vált, akivel tudtam azonosulni egy picit.Tetszett a Doniphannal való rivalizálása is.A csapat esze volt.
A regényből a legfontosabb dolog amit tanultam hogy, nagyon fontos az összetarás és a jó csapatmunkával bármit meglehet oldani.A könyvet bátran tudom ajánlani annak aki nem egy mindennapi történetre vágyik.A könyv nagyon tanulságos szóval bátran ajánlom az elolvasását.
Azért erre a könyvre esett a választásom mert már Klári néni is ajánlotta illetve a könyv ajánlásoknál a rövid ismertetője megfogott engem.
Nekem a könyvben a kedvenc részem a 28. fejezet volt mivel abban a fejezetben Evans vezetésével szembeszálnak a banditákkal ezzel egy kis akciót belevíve a történetbe.A fejezetben az tetszett legjobban amikor Briantet megtámadták,de Doniphan közbelépett(ezzel életveszélyes sérülést szerzet) annak ellenére hogy kettejük között mindig viszáj volt.Ez egy tiszteletre méltó cselekedet volt Doniphan részéről.De a fejezetben az is tetszett amikor a banditák a barlangban Mokóékra támadtak,de fordult a kocka és a banditákat elárulta egy fogoly aki bandita volt,így a banditákkal könnyedén végeztek és így már fenyegetés nem érhette őket.
A kedvenc szereplőm Briant volt mert a bátorságával,a magabiztosságával,a tisztelettudásával és kiváló csapatvezetésével egy kedvelhető szereplővé vált, akivel tudtam azonosulni egy picit.Tetszett a Doniphannal való rivalizálása is.A csapat esze volt.
A regényből a legfontosabb dolog amit tanultam hogy, nagyon fontos az összetarás és a jó csapatmunkával bármit meglehet oldani.A könyvet bátran tudom ajánlani annak aki nem egy mindennapi történetre vágyik.A könyv nagyon tanulságos szóval bátran ajánlom az elolvasását.
Horváth Marcsello Csaba - 2024. aug. 21. 15:15
Én a Böszörményi Gyula:Gergő és az álomfogók című könyvet választottam. Nekem azért nagyon tetszett ez a könyv mert részletes és sok szereplő, helyszín játszódik benne. Nekem a kedvenc szereplők Gergő mert vele kezdődik a könyv, ő a főszereplő és ő normális ember. Nekem a kedvenc rèszem az elején játszódik, amikor gergő álmodik. Nekem azèrt a kedvenc rèszem mert ilyen velem is előfordul, hogy egy álmomat többször átèlem. Azt tanultam ezt a könyvből, hogy legyek kedves és segítőkész köszönöm, hogy elolvashattam!
Szabó Bíborka - 2024. aug. 25. 14:04
Én a Jules Verne:A két évi vakációt választottam .
Nekem nagyon tetszett a könyv nagyon vicces érdekes volt . Jó választás volt .
A kedvenc szereplőm a Phann kutya ,és a Briant volt ,de egyébként mindegyik tetszett nekem kedves volt meg segítőkész emberek ,a kutya szó fogadó volt meg értelmes .
Nekem az a rész tetszett amikor elveszett a hajó és nagyon érdekes volt hogy mi fog utána történi . Még az is tetszett hogy a szigeteknek és a helyeknek adtak nevet .
A könyv az bemutatta hogy hogyan lehet élni a természetben felnőttek nélkül is .
Nekem nagyon tetszett a könyv nagyon vicces érdekes volt . Jó választás volt .
A kedvenc szereplőm a Phann kutya ,és a Briant volt ,de egyébként mindegyik tetszett nekem kedves volt meg segítőkész emberek ,a kutya szó fogadó volt meg értelmes .
Nekem az a rész tetszett amikor elveszett a hajó és nagyon érdekes volt hogy mi fog utána történi . Még az is tetszett hogy a szigeteknek és a helyeknek adtak nevet .
A könyv az bemutatta hogy hogyan lehet élni a természetben felnőttek nélkül is .
Herencsár Lia - 2024. aug. 26. 12:32
Én a Kertész Erzsi : Panthera a hógömb fogságában című könyvet választottam magamnak nyári olvasmányként. Azért esett erre a könyvre a választásom, mert a borító és a fülszöveg alapján izgalmasnak tűnt.
Sok kedvenc részem van, de csak egyet szeretnék kiemelni, a 42. fejezet ,,Csak egy kis kirándulás".Azért ezt a bekezdést választottam, mert ez a részlet az összetartásról szól. Bemutatja, hogy milyen az igazi csapatmunka. A gyerekek, csak így tudtak kiszabadlni a hógömb fogságából és visszanyerni eredeti méretüket. Szerették volna elkapni Johnt, aki egy bűnöző. Ellopta az átméretezőgépet egy szupertitkos laborból, a gyerekeket lekicsinyítette és rájuk kényzerítette, hogy megmásszák a Pantherát. Végül Johnt nem sikerült elkapni,elmenekült Lavinával, Everest hátán. Még arra lennék kíváncsi, mi lett a sorsa a hógömbben, Rozi néninek és Miálynak?
Kedvenc szereplőm: Hétfeű Helga, mert saját magamra emlékeztet. Ugyanolyan törtető, buzog benne a versenyszellem a győzni akarás, mit bennem.
A könyv tanulsága, hogy bízzunk meg egymásban, fontos a csapatmunka az összetartás.
Nekem nagyon tetszett,mert izgalmas volt.
Sok kedvenc részem van, de csak egyet szeretnék kiemelni, a 42. fejezet ,,Csak egy kis kirándulás".Azért ezt a bekezdést választottam, mert ez a részlet az összetartásról szól. Bemutatja, hogy milyen az igazi csapatmunka. A gyerekek, csak így tudtak kiszabadlni a hógömb fogságából és visszanyerni eredeti méretüket. Szerették volna elkapni Johnt, aki egy bűnöző. Ellopta az átméretezőgépet egy szupertitkos laborból, a gyerekeket lekicsinyítette és rájuk kényzerítette, hogy megmásszák a Pantherát. Végül Johnt nem sikerült elkapni,elmenekült Lavinával, Everest hátán. Még arra lennék kíváncsi, mi lett a sorsa a hógömbben, Rozi néninek és Miálynak?
Kedvenc szereplőm: Hétfeű Helga, mert saját magamra emlékeztet. Ugyanolyan törtető, buzog benne a versenyszellem a győzni akarás, mit bennem.
A könyv tanulsága, hogy bízzunk meg egymásban, fontos a csapatmunka az összetartás.
Nekem nagyon tetszett,mert izgalmas volt.
Szigeti Ákos - 2024. aug. 27. 21:15
Nyári olvasmányként Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi című könyvét választotta. Hogy miért? Mert egy közel annyi idős fiú igaz történetéről szól, mint én.
Igaz, fájdalmas, tanulságos történet, amiben egy autóbaleset egy pillanat alatt megváltoztatja egy ember életét.
Fiatal, életerős, sportos tinédzser balesetet szenved. Több napon, héten keresztül küzdenek az életéért az orvosok, majd egy hónap kóma után lassan észhez tér. Azt tapasztalja, hogy fogyatékosként, nyomorékként tekintenek rá. Súlyos agysérüléseket szenvedett és ennek következtében teljesen lebénult. Kórházakban, rehabilitációs intézetben ápolják, újra tanítják járni, beszélni - hangokat képezni, mindent, amit egy kicsi gyermek kiskorában tanul.
Kommunikáció könnyítésére kitalálja a táblát. Be akarja és be is bizonyítja, hogy képes gondolkodni, "beszélni" - a tábla segítségével. A balesete után 9 hónappal el kezd egy könyvet írni az életéről, egy ujjal írógépen ír, ennek eredménye a híres ZZ 's diary. Ebben a naplóban leírja az érzelmi hullámzásait, a kórházi küzdelmeket, a gyógyulás lassú, fájdalmas folyamatát. Mivel nem tud beszélni, nem tudja megosztani gondolatait szóban, ezért a naplójában leírja azokat a dolgokat amik bántják, sokszor feladná az életet, de Ő nem GYÁVA. Elhatározza, hogy csak azért is meg fog gyógyulni, újra fog járni, újra fog beszélni és olyan lesz mint a 16 éves fiúk, felhőtlen, boldog, szerelmes. Soha nem ad fel semmit.
Olvasás közben sokszor elmosolyodtam, hogy hogy becézgeti anyukáját, testvérét, milyen rövidítéseket használ. Volt olyan is, hogy szomorúan olvastam a naplóbejegyzéseit, mert elképzeltem, hogy milyen nagyon rossz lehet így élni.
Ebből a könyvből meg lehet tanulni az elfogadást, a másikkal szembeni toleranciát.
Számomra a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor séta közben elesik és végre tud SÍRNI.
Nekem nagyon tetszett ez a könyv, tudom ajánlani gyereknek, felnőttnek egyaránt.
.
Igaz, fájdalmas, tanulságos történet, amiben egy autóbaleset egy pillanat alatt megváltoztatja egy ember életét.
Fiatal, életerős, sportos tinédzser balesetet szenved. Több napon, héten keresztül küzdenek az életéért az orvosok, majd egy hónap kóma után lassan észhez tér. Azt tapasztalja, hogy fogyatékosként, nyomorékként tekintenek rá. Súlyos agysérüléseket szenvedett és ennek következtében teljesen lebénult. Kórházakban, rehabilitációs intézetben ápolják, újra tanítják járni, beszélni - hangokat képezni, mindent, amit egy kicsi gyermek kiskorában tanul.
Kommunikáció könnyítésére kitalálja a táblát. Be akarja és be is bizonyítja, hogy képes gondolkodni, "beszélni" - a tábla segítségével. A balesete után 9 hónappal el kezd egy könyvet írni az életéről, egy ujjal írógépen ír, ennek eredménye a híres ZZ 's diary. Ebben a naplóban leírja az érzelmi hullámzásait, a kórházi küzdelmeket, a gyógyulás lassú, fájdalmas folyamatát. Mivel nem tud beszélni, nem tudja megosztani gondolatait szóban, ezért a naplójában leírja azokat a dolgokat amik bántják, sokszor feladná az életet, de Ő nem GYÁVA. Elhatározza, hogy csak azért is meg fog gyógyulni, újra fog járni, újra fog beszélni és olyan lesz mint a 16 éves fiúk, felhőtlen, boldog, szerelmes. Soha nem ad fel semmit.
Olvasás közben sokszor elmosolyodtam, hogy hogy becézgeti anyukáját, testvérét, milyen rövidítéseket használ. Volt olyan is, hogy szomorúan olvastam a naplóbejegyzéseit, mert elképzeltem, hogy milyen nagyon rossz lehet így élni.
Ebből a könyvből meg lehet tanulni az elfogadást, a másikkal szembeni toleranciát.
Számomra a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor séta közben elesik és végre tud SÍRNI.
Nekem nagyon tetszett ez a könyv, tudom ajánlani gyereknek, felnőttnek egyaránt.
.
Fábián Nóra - 2024. aug. 28. 23:35
Én Az éhezők viadala- trilógia első kötetét választottam Suzanne Collinstól.
Nagyon tetszett maga a történet, de szomorú is volt mert sok ember meghalt, de sok tanulság is volt benne
A könyv a 47. viadalról szól és arról hogy a 12. körzetből származó Katniss Everdeen aki önként jelentkezett hogy a húgának ne keljen harcolnia.
Az én kedvenc szereplőm Rute aki a legfiatalabb játékos csak 12 éves és a 10. körzetből jött. Azért a kedvenc szereplőm mert nagyon eszes és bátor gyerek és túlélte a viadal legelején lévő mészárlást ahol nagyon sok embert megöltek. Sajnos őt Marvel ölte meg egy landzsával megölte, de Katniss utána egyből megöli
A kedvenc részletem amikor Katniss a végén nem engedte meg hogy Peeta megölje saját magát és ezért eldöntötte hogy vagy mindketten győznek vagy egyikük sem így mind ketten egy halálos gyümölcsöt akartak meg enni az éjfürt gyümölcsöt, de pont az előtt megakadályozzák őket mi előtt a szájukba vennék a gyümölcsöt
Azt tanultam meg ebből a könyvből hogy mindig vannak olyan emberek aki tudnak segíteni és nem azt hogy tudsz segíteni azoknak akiknek szüksége van rá
Azoknak az embereknek ajánlom ezt a könyvet akik szeretik az izgalmas történeteket
Nagyon tetszett maga a történet, de szomorú is volt mert sok ember meghalt, de sok tanulság is volt benne
A könyv a 47. viadalról szól és arról hogy a 12. körzetből származó Katniss Everdeen aki önként jelentkezett hogy a húgának ne keljen harcolnia.
Az én kedvenc szereplőm Rute aki a legfiatalabb játékos csak 12 éves és a 10. körzetből jött. Azért a kedvenc szereplőm mert nagyon eszes és bátor gyerek és túlélte a viadal legelején lévő mészárlást ahol nagyon sok embert megöltek. Sajnos őt Marvel ölte meg egy landzsával megölte, de Katniss utána egyből megöli
A kedvenc részletem amikor Katniss a végén nem engedte meg hogy Peeta megölje saját magát és ezért eldöntötte hogy vagy mindketten győznek vagy egyikük sem így mind ketten egy halálos gyümölcsöt akartak meg enni az éjfürt gyümölcsöt, de pont az előtt megakadályozzák őket mi előtt a szájukba vennék a gyümölcsöt
Azt tanultam meg ebből a könyvből hogy mindig vannak olyan emberek aki tudnak segíteni és nem azt hogy tudsz segíteni azoknak akiknek szüksége van rá
Azoknak az embereknek ajánlom ezt a könyvet akik szeretik az izgalmas történeteket
Gergely Gréta Csilla - 2024. aug. 29. 17:03
Az állatfarmot választottam Geroge Orweltől
Kedevenc részem az az volt amikor szorgosan dolgoztak a tanyáért,és amikor Benjámin a szamár kiállt kiállt Bandiért.
Az én kedvenc szereplőm az Bandi és Benjámin volt, a két jó barát.
Amit tanultam az az hogy nem kergetünk el senkit,még akkor sem ha nem is szeretjük. Be tartjuk a szabályokat,akár mennyire nehéz is. És a legfontosabb az az hogy kiállunk a barátunkért, bármi áron.
Kedevenc részem az az volt amikor szorgosan dolgoztak a tanyáért,és amikor Benjámin a szamár kiállt kiállt Bandiért.
Az én kedvenc szereplőm az Bandi és Benjámin volt, a két jó barát.
Amit tanultam az az hogy nem kergetünk el senkit,még akkor sem ha nem is szeretjük. Be tartjuk a szabályokat,akár mennyire nehéz is. És a legfontosabb az az hogy kiállunk a barátunkért, bármi áron.
Szücs Milán - 2024. aug. 29. 17:25
Jó napot kedves Évanèni!Küldenèm amit kell.1:Hogyan tetszett a regény?Válaszom:Izgalmas,sok megpróbáltatással, kemény munkával a tűző napon,és további megróbáltatásokkal kellett szembenézniük a Zöldtó Tábor lakóinak.2:Mi volt a kedvenc részem?Válasz:Az amikor Stanley(Barlanglakó)és Hector(Zéró),megszöktek a táborból,és próbáltsk vízet és élelmet találni!Kis idő múlva mikor Stanley megtalálta Zérót Mary Lou(csónak)alatt,találtak is egy hagymaföldet és azt ettek napokon keresztül.Ástak lukakat amiben zavaros és sáros víz volt,amibe követ tettek hogy kicsit tisztább vízet tudjanak inni.3:Kedvenc szereplőm:Stanley Yelnats(Barlanglakó),aki ártatlanul került ide,mert azt hitték ő lopta el a hajléktalanszlóról a cipőt.4:Mit tanultam belőle?Válaszom:Hogy az ember ha szegény ha gazdag,az nem számít,akkor is kerülhet olyan helyzetbe,ami miatt elítélik és bünhődnie kell emiatt.De a sok-sok kemény munka(ásás gödröket például)meghozza gyümölcsét.Vagyis jutalmát,amikor a vége felé megtalálták a bőröndöt.Erre is az volt írva hogy Stanley Yelnats.Ebben voltak ékszerek de nem voltak túl értékesek.De a többi árújegy és váltók és értékpapírok azok már szèp hasznot hoztak nekik.Stanley és Zéró fejenként 1 milliódollárt kaptak.Stanleyek vettek egy új házat belőle az ő részéből.
Kátai Anna Júlia - 2024. aug. 30. 12:53
Én a Jules Verne:Kétévi vakációt választottam.
Nekem nagyon tetszett az egész könyv szerintem nagyon jó története volt és számomra izgalmas volt. A kedvenc szereplőm Briant volt de Service-t is nagyon szerettem, mert mindig próbált vicces lenni. Nekem legjobban az a rész tetszett mikor Service megpróbálta meglovagolni a nandut. Én azt tanultam meg belőle , hogy bármi lehetséges ha nagyon szeretnéd, mert ők azt akarták, hogy haza jussanak és sikerült is nekik de ez is csak csapatmunkával sikerülhetett
Ez a könyv nagyon tanulságos volt és mindenkinek nagyon ajánlom.
Nekem nagyon tetszett az egész könyv szerintem nagyon jó története volt és számomra izgalmas volt. A kedvenc szereplőm Briant volt de Service-t is nagyon szerettem, mert mindig próbált vicces lenni. Nekem legjobban az a rész tetszett mikor Service megpróbálta meglovagolni a nandut. Én azt tanultam meg belőle , hogy bármi lehetséges ha nagyon szeretnéd, mert ők azt akarták, hogy haza jussanak és sikerült is nekik de ez is csak csapatmunkával sikerülhetett
Ez a könyv nagyon tanulságos volt és mindenkinek nagyon ajánlom.
Fábián Zalán - 2024. aug. 30. 16:04
Én Jules Vernétől a Kétévi vakációt választottam. Szerintem a cselekmény végig izgalmas volt. A kedvenc szereplőm Pahnn a kutya volt mert végig segítette társait a vakáció alatt. A kedvenc részem az volt , amikor megtalálták Baudoin Ferenc barlangját. Mindig csapatmunkában dolgozz, soha se egyedűl. Ez volt a tanulság. Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom!
Fábián Zalán - 2024. aug. 30. 16:04
Én Jules Vernétől a Kétévi vakációt választottam. Szerintem a cselekmény végig izgalmas volt. A kedvenc szereplőm Pahnn a kutya volt mert végig segítette társait a vakáció alatt. A kedvenc részem az volt , amikor megtalálták Baudoin Ferenc barlangját. Mindig csapatmunkában dolgozz, soha se egyedűl. Ez volt a tanulság. Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlani tudom!
Ignác Maja Felícia - 2024. aug. 31. 13:39
Én nyári olvasmányként Kertész Erzsi: Panthera a hógömb fogságában című könyvet választottam. A borító és cím alapján izgalmasnak tűnt, és nem csalódtam benne.
Kedvenc szereplőm Noémi, aki az egész történet során kiemelkedik okosságával és találékonyságával. Noémi bátorsága és ügyessége fontos szerepet játszik abban, hogy a csapat megbirkózzon a kihívásokkal és végül teljesítse a feladatot.
Kedvenc részem az, amikor a csapat sikeresen megtalálja a csendkaviccsot.
A könyv tanulsága számomra az, hogy bíznunk kell egymásban, és hogy a csapatmunka, valamint az összetartás elengedhetetlen.
Kedvenc szereplőm Noémi, aki az egész történet során kiemelkedik okosságával és találékonyságával. Noémi bátorsága és ügyessége fontos szerepet játszik abban, hogy a csapat megbirkózzon a kihívásokkal és végül teljesítse a feladatot.
Kedvenc részem az, amikor a csapat sikeresen megtalálja a csendkaviccsot.
A könyv tanulsága számomra az, hogy bíznunk kell egymásban, és hogy a csapatmunka, valamint az összetartás elengedhetetlen.
Lesi-Széll Barnabás - 2024. szept. 1. 19:22
Nyári olvasmányként Zemlényi Zoltántól olvastam a Hoppárézimit.
Arról szólt, hogy történt egy baleset egy fiúval, akinek az életét ez majdnem tönkretette. Újra kellett tanulnia mindent, két év alatt sem sikerült megtanulnia járni, rendesen beszélni, sőt egész életében nem fog tudni rendesen járni, beszélni a gerincsérülés, agysérülés miatt. A gondolkodása viszont ép maradt, így nagyon rossz volt megélnie, hogy mindenki butának is nézi. Az igazán jó barátai megmaradtak, de ők nem voltak sokan. Több lányba is szerelmes lett a baleset után, de nem igazán viszonozták a lányok ezt. ZZ nagyon humoros, ezzel tompít a helyzeteken.
A történet tanulsága az, hogy külső alapján nem szabad ítélkezni, hogy a humor segít, és hogy nem szabad feladni. A könyv tetszett, legfőképpen ZZ karaktere, és az is, hogy alaposan mutatta be a környezetét, az embereket.
Arról szólt, hogy történt egy baleset egy fiúval, akinek az életét ez majdnem tönkretette. Újra kellett tanulnia mindent, két év alatt sem sikerült megtanulnia járni, rendesen beszélni, sőt egész életében nem fog tudni rendesen járni, beszélni a gerincsérülés, agysérülés miatt. A gondolkodása viszont ép maradt, így nagyon rossz volt megélnie, hogy mindenki butának is nézi. Az igazán jó barátai megmaradtak, de ők nem voltak sokan. Több lányba is szerelmes lett a baleset után, de nem igazán viszonozták a lányok ezt. ZZ nagyon humoros, ezzel tompít a helyzeteken.
A történet tanulsága az, hogy külső alapján nem szabad ítélkezni, hogy a humor segít, és hogy nem szabad feladni. A könyv tetszett, legfőképpen ZZ karaktere, és az is, hogy alaposan mutatta be a környezetét, az embereket.
Józsa Noémi - 2024. szept. 2. 03:53
Én Frances Hodgson Burnett - A titkos kert című regényét választottam. Én a cím alapján választottam, mert az keltette fel az érdeklődésemet.
Számomra a könyv aranyos és érdekes volt, az eleje igaz kissé szomorkásként kezdődött, de amint Mary beköltözött a kastélyba onnantól egyre izgalmasabb és boldogabbá vált.
Kedvenc szereplőm Mary volt, bátorsága és kíváncsisága tetszett, főleg ahogy csak azért is felfedezte a titkos kertet.
Kedvenc jeleneteim közé tartoznak azok amikor Colint "meggyógyitja" Dickon és Mary,
Számomra kedves részeké váltak mikor a gyerekek hármasban töltötték az időt a titkos kerteben.
Nekem a régies beszéd mód is tetszett benne.
Számomra tanulságos a könyv, és bárkinek ajánlom és bizony tényleg jó ha sok időt eltőltünk a friss levegőn.
Számomra a könyv aranyos és érdekes volt, az eleje igaz kissé szomorkásként kezdődött, de amint Mary beköltözött a kastélyba onnantól egyre izgalmasabb és boldogabbá vált.
Kedvenc szereplőm Mary volt, bátorsága és kíváncsisága tetszett, főleg ahogy csak azért is felfedezte a titkos kertet.
Kedvenc jeleneteim közé tartoznak azok amikor Colint "meggyógyitja" Dickon és Mary,
Számomra kedves részeké váltak mikor a gyerekek hármasban töltötték az időt a titkos kerteben.
Nekem a régies beszéd mód is tetszett benne.
Számomra tanulságos a könyv, és bárkinek ajánlom és bizony tényleg jó ha sok időt eltőltünk a friss levegőn.
Sok kedvenc részem volt viszont egyet szeretnék kiemelni ami nem más, mint "Mélyen a felszín alatt".
Ez a rész azért tetszett hiszen a vakságot még annyira nem jól kezelő Jutka néni ráébred, hogy a számunkra természetes testi adottságok nem adatik meg mindenkinek, és, hogy ezeknek az embereknek sokkal több odafigyelésre és türelemere van szükségük, mint nekünk. Miután Jutka néni ráeszmél, hogy nem kellő türelmet és odafigyelést szentelt ezeknek a gyerekeknek megpróbál ezen változtatni, ez azért is fontos számomra hiszen szerintem az embereknek meg kell tanulni beismerni hibáikat és változtatni azokon. Kedvenc szereplőm Nemes Dóra Dorka edzője. Azért pont ő hiszen az író olyan karakter formál meg aki teljesen átadja magát a munkájának szívvel és lélekkel dolgozik és amikor oktat a diákok teljes bizalommal fordulnak hozzá. Olyasmi türelmet, szeretetet és odafigyelést sugároz ami biztonságot, bizalmat ad a környezetében lévőknek. Elképzeléseim szerint ő egy empatikus személyiség akinek végtelen türelme és szeretete van.
Ebből a könyvből nagyon sok ,mindet tanultam de talán a legfontosabb az, hogy mindig szeretettel és türelemmel forduljunk egymáshoz (amit még nekem is gyakorolni kell) és ne nézzünk ki senkit csak azért, mert más. A könyv olvasása során megtanultam értékelni azt amim van és megbecsülni,hogy egy egészséges és teljes életet élhetek a családommal.